Tudományos munkásságával bekerült a XIX. és XX. századi nagy bencés tudósok sorába, akik a több mint másfél évszázada alapított Magyar Tudományos Akadémia keretében is tevékenykedtek. A természettudományt közülük kiemelkedően Jedlik Ányos képviselte, aki az élettelen tudományok terén végzett kutató, feltaláló és nem utolsósorban oktató tevékenységével érdemelte ki azt, hogy 1858-ban – szinte levelező tagság nélkül – az MTA rendes tagjává választották.

Mindent elért, amit tudós elismerésben és tudományos fokozatokban elérhet. Akadémiai tag volt, egyetemi rektor. A dinamó és a villanymotor ősének megalkotója, az egyenáramú dinamó elvének első felfedezője és megfogalmazója, a szódavízkészítő gép feltalálója.
Eötvös Loránd ezzel a gondolattal kezdte Jedlik méltatását a Magyar Tudományos Akadémián. "A nemzet nagyjai közé tartozott. Nemcsak Magyarországon, hanem ezen a földbolygón először Jedlik villanymotorja forgott, az ő dinamója termelt áramot, az ő kaszkádgenerátora gyorsította a töltéseket."

Jedlik nem csak fizikus volt, foglalkozott a természetrajzzal is. Megpróbált elmélyülni a kor valamennyi természettudományában. Nagyon jól ismerte az akkori kémia alapjait, megpróbált egy aránylag egyszerű rendszert állítani ezek összevetésére. Igyekezett a jelenségeket minél egyszerűbben, de sokféleképpen megmutatni, ugyanakkor lépésről lépésre haladt, betartva a fokozatosság elvét. Bugát Pál ezt így értékelte: "... a természettani eszmék mintegy szervileg fejlődvén ki egymásbul, a tanulóban előlegezve semmi sem tétetik fel, hanem mint jól elrendezett lánczszemek egyenes vonalban rendszeresen folynak egymásból."

1850-ben az első, általános érvényű, magyar nyelvű egyetemi fizika tankönyvet is ő írta „A súlyos testek természettana" címen, amelynek első része kémiával foglalkozik, és csak a második a fizikával.
Egyik élharcosa volt a természettudományos szaknyelv magyarországi terjesztésének, ő volt a XIX. század egyik jelentős természettudományos népszerűsítője, ismeretterjesztő szakírója. Az egyetemen ő tanította először magyar nyelven a fizikát.
Jedlik egyetemi előadásmódjáról Eötvös Loránd így írt: "Előadása a kutató tudós előadása volt, ki hallgatóihoz úgy beszélt, mint tudós társakhoz, kik előtt nem rejt el titkot, hanem felhívja leplezetlenül a maga gondolatmenetét. Az előadását élénkítő kísérleteket nem szokta volt előre elkészíteni. Behozatta az eszközt, egybeállította, működésbe hozta a hallgatóságának szemeláttára, úgy hogy a kísérlet nekik nemcsak mutatványul, hanem igazi tanulságul is szolgált"
Tanítási módszereit olvasmányai, saját módszerei és saját leleményessége alapján alakította ki. Élénk figyelemmel kísérte a külföldi folyóiratokat. Amint valami új felfedezésről olvasott, azonnal megrendelte a szükséges eszközöket, és ő maga is előállította azokat. A lényeget megértve átalakította a berendezést, és új, addig senki által ki nem gondolt eszközöket készített. Az eszközépítésre kísérletezésre a tanítás vágya sarkallta. Minden szóba jövő jelenséget be is akart mutatni tanítványainak.

Jedlik jellegzetesen búvárkodó szellem volt. Legnagyobb öröme a kísérletezés, és minden boldogsága a természet titokzatos erőinek egy-egy maga kigondolta kis készülékkel való megszólaltatása, s a megnyilvánuló törvényszerűségek kibogozása. Saját maga így vall a tudományos kutatásról: "...Minden természetvizsgáló kitűzött főczélja egyedül csak abban áll, miként minden előforduló tüneménynek ... valódi okát felfedezhesse, mi kutatás nélkül vajmi ritkán sikerül".
Egy nehéz korszakban fenntartott egy tudományos kutató szellemet, másokat is tudott lelkesíteni. Chyzer Kornél méltán írta róla: "míg bennünket előszeretettel a fénnyel és világossággal ismertetett meg, addig maga elsőrendű csillagként világított a magyar tudomány egén, itthon melegítő sugarainak fénye világítván az egész világnak".

Részt vett a Természettudományi Társulat mozgalmaiban, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének kialakításában és az Ipartestületnek, mint ismeretterjesztő körnek a létrehozásában.

Forrás:
Jedlik Ányos emlékezete születésének 200. évfordulóján. Főszerk. Király Árpád. Budapest, Jedlik Ányos Társaság, 2000
Jedlik Ányos. A kísérő tanulmányt írta, a szövegeket vál. Kovács László. Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2000
Mi lett volna ha...? Szerk. Erdey Grünwald Mihály. Budapest, RTV-MINERVA, 1983

< Vissza