Az eredetileg a földszinti 112. terembe tervezett műsor a pénteki rendkívüli helyzet miatt a 213-ban lett megtartva. Az emlékműsort Kun Zsuzsanna moderálta, a vendégek között nagy örömmel köszöntve Halmai István özvegyét Margó asszonyt és lányát Katalint, akik jelenlétükkel megtisztelték s egyben családiassá is tették a rendezvényt.

A bevezető gondolatok után Halmai (Bányász) István: Ars poetica c. verse hangzott el Kövecses Nikolett tolmácsolásában. A költeményt követően Dr. Ködöböcz Gábor osztotta meg az érdeklődőkkel emlékeit a költőről, egyúttal felvázolta, miből merítkezett Halmai István lírája. A személyes hangvételű értékelést követte az Eszterházy Károly Főiskola hallgatóinak, Kövecses Nikolettnek és Majoros Rolandnak a műsora.

A versek interpretálása (többek közt a Prizma, Várj, Empedoklész, Montázs, Vers a testről) új dimenzióba emelte a résztvevőket, nehéz volt megszólalni az összeállítás után. Erre világított rá Dr. Cs. Varga István is, aki a rendezvény második előadását tartotta, melyben többek közt visszaemlékezett a Halmai Istvánnal közösen készített antológia az Útrahívás című kötet keletkezésének körülményeire.
Megtudhattuk, milyen fontos szerepe volt Halmai Istvánnak a könyv létrejöttében és az utókor erről semmit sem tud, hiszen a neve nem szerepel a kiadványban. Tanár Úr visszaemlékezett a kötetben szereplő személyekre is, majd zárásként megkérte a jelenlévőket, fél perces némasággal adózzanak Halmai István emléke előtt, s egyúttal emlékezzenek mindazokra is, akik a fenti kötet lapjain szerepeltek, de sajnos már nincsenek közöttünk.

A gyászszünet után előadóink még néhány személyes gondolattal gazdagították a rendezvényt, amely az együttlét és a találkozások örömét jelentette mindannyiunk számára.

Írta: Kun Zsuzsanna könyvtáros
Fotó: Hacsi Lajos nyugdíjas óraadó mestertanár

< Vissza