„A vers az, amit mondani kell.”
Utolsó módosítás: 2016. november 21.
Kányádi Sándor egyik rövid írásával kezdte műsorát Jónás Zoltán előadóművész, azzal a pár sorral, amelyben egy falusi kisiskolás tanítója kérdésére („Szerinted: mi a vers?”) úgy határozta meg annak lényegét, hogy „mondani kell”.
Meghallgatni is kell. Mert akkor születik meg igazán. Olvasni is csak úgy érdemes verset, ha halljuk, ha valaki mondja, láthatatlanul, de tisztán hallhatóan. Kányádi Sándor szavai így jöttek a világra, hangokban, párbeszéd költő, versmondó és közönség között. Ezt a közös élményt erősítették a Dinnyés József által megzenésített, dalban elmondott versek is november 21-én a Kérdések - Kányádi Sándor verseiben megfogalmazva című rendezvényen.
Néhány évvel korábban már hallottam a líceumi könyvtárban Jónás Zoltánt Kányádi-verseket szavalni, ha jól emlékszem, akkor is a Halottak napja Bécsben volt a súlyos záró vers. „Oszlopnak vetett háttal / hallgattam az ágoston-rendiek / fehérre meszelt templomában / hallgattam a rekviemet" – hát hallgattuk és: meghallottuk mi is.
Írta: Gál Tibor
Fotó: Ferenczné Oszlánczi Krisztina
