Értékes könyvekkel gyarapodott a Tittel Pál Könyvtár
Utolsó módosítás: 2021. február 05.
Dr. Poszler György, az ELTE professzorának könyvtárából érkezett egy jelentős adomány az egyetemi könyvtárba
A könyvek alapvetően irodalomelmélettel és -történettel, irodalomesztétikával foglalkoznak, számos szépirodalmi mű is található a gyűjteményben. Több fontos, kötelező irodalomnak számító könyvből sikerült így újabb példánnyal gyarapítanunk az állományt, de több száz olyan kötetet is kaptunk, amelyek nem voltak meg korábban a könyvtárban.
A hagyaték értékét növeli, hogy számos kötet dedikált. Sok esetben a magyar irodalom jelentős alkotói ajánlották Poszler György professzor úrnak a munkáikat.
Életrajza:
Poszler György (1931-2015) Széchenyi-díjas irodalomtörténész, esztéta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja Kolozsváron született 1931-ben. 1945-ben került Magyarországra. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar-történelem szakos hallgatójaként 1953-ban szerzett tanári diplomát. 1972-ben került oktatónak az ELTE esztétika tanszékére és a Színművészeti Főiskolára. 1983-ban egyetemi tanárnak nevezték ki, 1982 és 1987 között az ELTE általános rektorhelyettese volt.
Az ELTE-n esztétikát és irodalomelméletet, a Színművészeti Főiskolán pedig irodalomtörténetet oktatott. Publikációi angolul, németül és olaszul is megjelentek. Számos tanulmánya foglalkozott Erdéllyel, az erdélyi irodalommal is.
Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk az alábbi Poszler Györggyel foglalkozó írásokat, interjúkat és videókat:
Nagyvizitben Poszler Györgynél (1-2.) (interjú két részben)
1. Kolozsvárt tökéletesen soha nem pótolta Budapest
https://litera.hu/magazin/interju/poszler-gyorgy-kolozsvart-tokeletesen-soha-nem-potolta-budapest.html
2. Meg szeretném írni, miért kellett nekem úgy élni, ahogy éltem
https://litera.hu/magazin/interju/poszler-gyorgy-kolozsvart-tokeletesen-soha-nem-potolta-budapest.html
Poszler Györgynél jártunk (a LiteraTV 2014-es felvétele)
Letölthető tanulmánykötet:
A tudós elhagyott terepén : Tanulmányok Poszler György emlékére (Bp. 2017)
https://www.reciti.hu/2018/4471