Mónika egy igazi harcos volt. Az élet nem szánt könnyű sorsot neki, de ő mindvégig méltósággal viselte az akadályokat. Egy ember életét nem lehet pár gondolattal leírni. Emléket állítani és emlékeztetni rá, talán igen.

2017 májusában ismerkedhetünk meg vele. A könyvtárban mi rengeteg vidám pillanatot köszönhettünk neki. Vicces volt és rettentő erős. Hihetetlen mély érzésű ember volt tele szeretettel. Imádott adni.

Nemcsak mi könyvtárosok, de a könyvtár is sokat köszönhet Neki! A hallgatók a pozitív kisugárzását és segítőkészségét látva szerettek az ő pultjához menni. Mindenben részt szeretett vállalni, tanulni akart, hogy még több dologban a segítségünkre lehessen. Tele volt ötletekkel. Neki köszönhetjük a 2017-es Kutatók éjszakája fafaragó kiállítás és íjászati programját, miáltal egy egészen új hagyományőrző és spirituális oldalát ismerhettük meg. Szerette a természetet, hitt a gyógynövények erejében. Az első hallgatók közt szeretett volna lenni a nálunk újonnan induló gyógynövényes szakon.

Hiányozni fog a pozitív szemlélete és mindene. Azt mondta egyszer régebben, hogy ne sírjanak, ha elmegy, hanem mindenki nevessen és "sztorizzon". Tegyünk így, emlékezzünk rá mosolyogva, jó emlékkel.

Nyugodj békében kedves Mónika!

< Vissza