Wim Wenders filmje, a Berlin felett az ég óta tudjuk, hogy a könyvtárak tele vannak angyalokkal.

A berlini könyvtárban némán – és persze láthatatlanul – állnak hosszú fekete kabátjukban a könyvespolcok között és érezhetetlen (?) mozdulattal karolják át az olvasót, aki száraz monográfiát jegyzetel vagy éppen angol verseket olvas egy ezer oldalas antológiából.
Az ég Eger felett is szárnysuhogással teli.

A Tittel Pál Könyvtárban volt egy ünnepet-váró este. A Lyceum angyalai is feketében álltak a könyvespolcok előtt, de nem némán. Az egri könyvtári ádventet énekszó és zongorajáték tette teljesebbé. Bárány Csilla, Majtényi Laura, Ferencz Veronika és Oszlánczi Krisztina tolmácsolásában a klasszikus karácsonyi dalok mellett modern szerzők is megszólaltak, Hacsaturján Toccata című kompozícióját is hallhattuk Ferencz Veronika, a Gyakorlóiskola kilencedikes diákja előadásában. A zene mellől nem hiányoztak a versek és a prózai részletek sem.

Köszönet az estéért az énekeseknek, a zongoristáknak. S mert a zenei élményt saját készítésű sütemények is gazdagították: külön köszönet a szervezőknek, háziasszonyoknak és -uraknak.

Wenders filmjében többször idéznek egy verset, egyik részlete rímel erre a közös estére:

„mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment.
patak helyett bőgő
nagy folyót akart,
s e tócsa helyett a tengert.

mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek.
mindennek lelke volt még,
s egy volt minden lélek."

Írta: Gál Tibor, Tittel Pál Könyvtár

< Vissza