A rendezvény könnyed hangulatban telt, kezdetben az anyanyelvünk szépségéről, illetve a magyar gyökereink fontosságáról hallhattunk.
Az előadása a régi idők mesemondóit juttatta eszembe, akik képesek voltak elvarázsolni a közönséget pusztán a hangjukkal és az előadásmódjukkal. Mikor körbenéztem a közönségen, ugyanazt a beleélést láttam az arcukon, melyet magamban is éreztem. Hihetetlen, hogy a szavak ereje milyen mértékben képes hatni az ember hangulatára. Mikor vidám történetet mesélt, együtt nevettünk, a szomorú részeknél pedig megjelent pár kósza könnycsepp a hallgatók szemében.

Az elbeszélések között mezőségi, széki, illetve gyimesi népdalt hallhattunk Mátyás Mónika Lilian előadásában.
Az előadás zárásaként egy olyan történetet mesélt el, melyben egy nyelv haláláról ír, problémaként felveti, hogy a magyar nyelv is lehet az, ami meghalhat, és hogy az egyetlen, amit tehetünk, hogy gyermekeinket megtanítjuk rá, hogy ők tovább örökíthessék, és ezzel mentsék meg azt az utókornak. Ezután kiosztott pár égő gyertyát, ezzel bevonva a közönséget, és drámaivá téve a zárást.

Köszönjük szépen Jónás Zoltánnak az előadást!

Beszámoló: Balog Krisztina informatikus-könyvtáros szakos hallgató

< Vissza