Az erdélyi Mátyus István, Küküllőszék és Marosszék „physicusa", vagyis tisztiorvosa írta meg a magyar orvosi és gasztronómiai szakirodalom egyik legfontosabb korai munkáját, a Diaeteticát, amely először Kolozsváron jelent meg 1762 és 1766 között.

Bár a 18. század második felében már megindult Magyarországon az anyanyelvű orvosi felvilágosító könyvek kiadása, a Diaetetica nem az egészséges életmóddal, az egészség megőrzését biztosító szabályokkal foglalkozó egyszerű nyelvezetű, ismeretterjesztő jellegű kiadvány volt, Mátyus István művét a szakembereknek szánta.

A ötödik kötetben tárgyalja többek között a bort, a sört, a kávét, szól a teáról, a dohányról és a csokoládéról, ír „az étellel és itallal okoson való élésről". A sörről például az alábbiakat jegyzi meg: „Jelei a' jó és egésséges sernek ezek; ha jó ízű, és kedves szagú, egy kevéssé mint a' bor tsipős, de nem etzetes; a' fejet nem terheli; a' gyomrot meg-nem puffasztja, a' vizelletet bőven és szaporán hajtja."

< Vissza